Az iskola történelme

Iskolánk 2000-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. (Szorgalmi feladatok: 1.)Hány éves most? 2.)Mikor kezdte működését?)

Mindenki hallott a Ratio Educationis-ről, mely szerint gyereknek iskolában a helye. De bizony az még az 1700-as években, Mária Terézia idejében íródott!  Hova jártak a szőgyéni nebulók 1950-ig? Iskolába! Nem Bartra, nem Köbölkútra, hanem Szőgyénbe. A feljegyzések tanúsága szerint az első iskolaépület 1730-ban épült. Csongrády Lajos, iskolánk névadója is itt kezdett tanítani 1873-ban. Viszont mire 1910-ben befejezte pályafutását, már állt a templom melletti épület, a régi iskola, vagyis a jelenlegi óvoda épülete.

Miért tekintjük mérföldkőnek mégis az 1950/51-es tanévet az iskola életében? Mert a XX. század első felének nagy viharai után (világháborúk, kitelepítés, reszlovakizáció) ekkor kezdte meg működését Bíró Béla igazgatásával és 155 tanulóval a Magyar Tanítási Nyelvű Iskola Szőgyénben. A szlovák iskolát ekkor még 211 diák látogatta, vagyis a falu tele volt iskolaköteles gyerkőccel. Vajon szerettek iskolába járni?

A 60-as években tovább nőtt a tanulók létszáma, ráadásul közös igazgatóság alá vonták a szlovák és magyar iskolát, igy állították be a létszámcsúcsot 1962-ben 660 tanulóval. Közülük 198-an a szlovák, 462-en a magyar osztályokban tanultak. Jutott-e tankönyv mindenkinek? És mennyi idő kellett hozzá, hogy az összes gyerek bizonyítványát kézzel, szépírással megírják?

Amikor 1964-ben átadták a 14 tantermes új iskolát, megoldódni látszott minden gond. A következő évben külön igazgatóság alá került mindkét iskola: a szlovák iskola élére Kalivoda Rudolf állt, a magyar iskola igazgatója Mangult Béla lett. Múltak az évek, gyűltek a falakon a végzősök tablói, szaporodott az iskolai könyvállomány és a segédeszközkészlet. A gyerekeket a szülők titokban keresztvíz alá vitték, majd iskolába adták. A diákok szikrák, elsőáldozók, majd pionírok lettek, szocialista nevelésben részesültek. Szabad szombat nem létezett, de volt almabrigád, szőlőszüret, május elsejei felvonulás és tábortűz, lampionos felvonulás a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) emlékére. Minden gyerekre ismerősen mosolygott Lenin elvtárs meg Gagarin, matematika órán megszámolták, hány szál virág díszíti a Slavínt, a szovjet hősök síremlékét Pozsonyban. Mindenki tanult oroszul, de a gyakorlatban senki sem kamatoztatta nyelvtudását (kivéve az orosz szakos tanárokat). Közben a falu is haladt a szocialista fejlődés útján: prosperált a szövetkezet, felépült a kultúrház,  leépült az egyház. Egyszóval a szocializmus virágkorát élte.

Az 1980-as évek elején új fogalom robbant be a köztudatba: a kisiskolák körzetesítése. Először a hidegvölgyi, majd 1981-ben a barti iskola zárta be kapuit, hogy diákjaik naponta buszra szállhassanak, és a mi iskolánk padjait koptathassák. A tanítás fél nyolckor kezdődött, előtte negyed óra reggeli torna a folyosón. Aki leckét szeretett volna másolni, annak bizony korán kellett kelnie (de megérte!).
A tanítók szocialista öntudatát rendszeres politikai iskolázással - IPV - igyekeztek emelni, vagy legalább szinten tartani. És egyre-másra emelték az új épületeket is az iskola környékén: 1982-ben az öttantermes napközit adták át ebédlővel, modern konyhával felszerelve, aztán elkészült a tornaterem is. A szőgyéniek méltán büszkélkedtek vele: társadalmi munkában építették, ingyen, időt, fáradságot nem kímélve.
Az énekkar repertoárjában kötelezően szerepeltek a régi orosz forradalmi dalok, optimista pionír indulók, de bármilyen hangosan fújták is őket, nem bírták túlharsogni: a rendszer már recsegett-ropogott. Csernobil...Gorbacsov...Glasznoszty...Peresztrójka...
1989!
Ledőlt a berlini fal! Bársonyos forradalom! Szabad választások!
Szabadon választhatunk orosz helyett angolt, németet, franciát, olaszt vagy spanyolt. Kötelezően választhatunk hittant vagy etikát. Választhatunk elnököt, polgármestert és igazgatót. Választhatunk pártot is.
Választhatunk, csak mi ezt nem tanultuk. Választunk, mert választanunk kell. Reménykedve, csillogó szemekkel, mint a gyerek első születésnapi tortája előtt, állunk a hirtelen elénk tálalt nagy szabadság láttán.